Mit tehet a család az epilepsziás családtagért, az epilepsziás gyermekért?

555
HOZZÁSZÓLÁS:

A krónikus betegséggel élő családtagok ellátása, gondozása igen jelentős érzelmi és anyagi megterhelést jelenthet a családban. A társadalombiztosítási rendszer ma még nem képes e terhek teljes körű ellensúlyozására, az egyéb szociális rendszerek még nem alkalmasak a beteg családtag életminőségének javítására.

Nagyon sok múlik azon, hogy a család mennyire képes önmagán belül egyensúlyt elérni: mennyire képes elfogadni a betegséget és az érintett családtagot. Ez hozzásegíti a családtagot is önmaga elfogadásához, a reális énkép kialakításához.

Önálló életvitelre majdnem minden ember képes, ezért törekedni kell arra, hogy – a megfelelő lehetőségeken belül – a krónikus betegek is önállóan élhessék életüket és dönthessenek sorsuk felől. Ezért már gyermekkorban ki kell alakítani az igényt arra, hogy életkornak megfelelően részt vegyenek a családi döntésekben, legyenek feladataik és kötelezettségeik.

A felnőtt epilepsziával élő családtagokat emberileg úgy kezeljük, mintha egészségesek lennének. Ugyanakkor ne tegyünk szemrehányásokat azért, ha állapotuk időről-időre változik, hanem segítsük őket a rehabilitációban, a kis eredmények elérésében is!

Hogyan viszonyuljunk a beteg gyermekhez?

Ha a gyermek beteg, az egész család féltő gondoskodással veszi körül, és megpróbálják elviselhetővé tenni azt a néhány napot vagy hetet, amíg betegsége tart. Ha azonban krónikus, hosszan tartó vagy esetleg állandósult betegségben szenved a gyermek, a családnak sokkal nehezebb a helyzete. Hiszen érzelmileg és anyagilag is sokkal nagyobb terhet ró rá a betegség.

Az epilepsziás gyermeket lehetőleg ne védjük túl, ne próbáljuk minden megterheléstől mentesíteni! A családban legyen meg a feladata – már kis korától kezdve – ugyanúgy, mint testvéreinek, és ezt kérjük is számon tőle következetesen.

Engedjük sportolni, játszani és barátokat szerezni – Még ha e programok megszervezése nagy terhet jelent is – később megtérül az energiabefektetés!
A kezelőorvossal való megbeszélések segítenek abban, hogy milyen sportot, szabadidős tevékenységet űzhet a fiatal az állapotromlás veszélye nélkül.

A gyógyszerszedés betartására már kisgyermekkorban rá kell szoktatni az epilepsziával élőket, így kamaszkorra már megszokhatják ezt a fiatalok, és optimális esetben a gyógyszerszedést már nem is szükséges szorosan ellenőrizni (ez is az önállóságra való törekvés kerékkötője lehet).

Az iskolai tevékenység elbírálásánál vegyük figyelembe a gyerek aktuális állapotát, de folyamatosan követeljük meg tőle a tudásának, képességének megfelelő munkát: Az alul követelés éppolyan veszélyes, mint a túlzott elvárások!

Ügyeljünk rá, hogy az egészséges testvér ne szoruljon háttérbe a beteg gyermekkel való tennivalók miatt – ez féltékenységhez, rossz hangulathoz vezethet.

555
HOZZÁSZÓLÁS:
loading...
loading...

Hozzászólások |

Összesen eddig
0

És te mit gondolsz erről?
Neked mi a véleményed a témáról?

Szólj hozzá

| Mondd el a véleményed

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

 

<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
Válogatott készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Login



Elfelejtette jelszavát?
Regisztráció! [ bezár ]
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Felhasználó létrehozása!



Már regisztrált? Jelentkezzen be! [ bezár ]

Elfelejtette jelszavát?


[ bezár ]